Sziasztok! Végre megjelentek a 2024-es British Vogue magazin januári számának scanjei, melyen az Emmával készült interjút is elolvashatjátok.
Sziasztok! Emmát 7-én Londonban kapták lencsevégre, amint vezetni indul az Audijával.
Sofia:
„[Az örökbefogadásom] a legjobb dolog, amit valaha tettem. Mindig is elítéltem azokat az embereket, akik igazán megszállottjai voltak kedvenceiknek, aztán én is azok közé tartoztam. Nagyon kínos.” „Csak ránézek, és azt gondolom: „Nos, én boldog vagyok, és te is boldog vagy.” Az állatokban az a csodálatos, hogy olyan jók. Étel, emberek, alvás – nagyon jók az alapokban. Úgy érzem, amikor nagyon elborulok, azt mondom: „Emma, csináld csak az alapokat.”
Gyors divat:
„Még mindig olyan helyen vagyunk, ahol évente 100 milliárd ruhadarab készül. Az elhalt szövet és a sok olyan ruha elégetése, amelyek nem jutnak el a fogyasztókhoz, nyilvánvalóan hatalmas, hatalmas probléma. A [bőr] egyszerűen szörnyű a bolygóért.”
„A tökéletesség szinte mindennek az ellensége, ami fontos. Az a hely, ahol befolyásom van, színésznő vagyok, és a divatiparban dolgozom, így a kapcsolataim Hollywood és a divat. Mindent megteszek, hogy nyomuljak, amennyire csak tudom azokon a helyeken.”
Aktivizmus:
„Stylistokkal dolgoznék, és az emberek szó szerint nevettek rajtam – azt hitték, ez valami buta dolog, amit elfelejtek. Azt hiszem, egy kis időre elvesztettem a lelkemet; nagyon csüggedtnek éreztem magam, ha őszinte akarok lenni. . Valahogy arra számítottam, hogy másnap az egész világ más lesz, és amit megtanultam, az az, hogy a változáshoz idő kell.”
„Újra meg kellett tanulnom a különbséget aközött, hogy tájékozott maradok, és az összes energiám és kreativitásom kiszivárogtatása között. Igyekszem arra gondolni, hogy annyira meg kell töltenem a poharamat, hogy megosszam a hatást. régen hagytam, hogy a csészém teljesen üresen folyjon ki, majd azt mondtam: „Ó, szörnyen érzem magam, és annyira levertnek érzem magam, és nem tudom ezt megtenni.” És azt hiszem, hogy most 33 éves vagyok, az a tudat, hogy ahhoz, hogy fenntartsd magad, valóban előrébb kell jutnod a kitörési pontjaidon.” „Az aktivizmus a kapcsolatról, a közösségről és az örömről szól. Mert ami örömteli, az fenntartható – amit szeretsz, az olyasvalami, amit sokáig tudsz csinálni. És erre van szükségünk.”
Színészi szünet:
„Mivel olyan karrierem van, amely nagyon gyorsan fejlődik, az a döntés, hogy időt szakítok ezekre a dolgokra, nagyon nagy döntésnek tűnt. [a választás], hogy visszamegyek írni, tanulni és a kamera mögé kerülni, félelmetes volt számomra, mert Még soha nem csináltam ilyet. Mindig is a kamera előtt álltam; mindig színész voltam.” „Annyira örülök, hogy [elhagytam a színészetet], mert olyan érzésem van, hogy saját hangom, kreatív terem és szuverenitásom van, amiről azt hiszem, korábban nem – nagyobb autonómiát. annyira örülök, hogy hagytam, hogy egy percre összezavarodjanak a dolgok, és tényleg megengedhettem magamnak, hogy ne tudjam [mi következik], mert azt a tudatot, amelyhez eljutottam, ezt semmiért nem cserélném el.”
„Belső pontozókártya”:
„A világ legsikeresebb, legszebb, leghihetetlenebb embereivel kapok egy helyet az első sorban. És ha ez az ülés, akkor nagyon-nagyon világossá válik, hogy nincs olyan sikerszint, amely bevinné. bármilyen módon boldog vagy elégedett, ha nem szereted azt, aki vagy, vagy élvezed, amit csinálsz, amikor senki sem nézi.”
Sziasztok! A mai napra sok-sok újdonsággal érkeztem Emmával kapcsolatosan. Úgy tűnik, már nem tartózkodik Velencében, mert 15-én Ibizán kapták lencsevégre öccse és egy barátjuk társaságában.
Sziasztok! A Financial Times HTSI magazinhoz készített egy szuper interjút Emmával és Alex-szel, melyet igyekeztem lefordítani nektek. Az eredetit ide kattintva tudjátok megtekinteni, és elolvasni.
Emma Watson szellemek háza
Hosszú távollét után a reflektorfényben a színésznő visszatér… egy prémium ginnel. Meghív minket Franciaországba, hogy beszélgessünk a terroirról, a családról és hogy időt szakítsunk arra, hogy újra megtaláljuk önmagunkat
Emma Watson apját oenofilnek nevezni alulsütés lenne. „Megnagyonc” – mondja Emma egy hosszú ebéden tavaly szeptemberben, a regionális klasszikusok felé elfogultan a Bistrot des Grands Crusban Chablisban.
– Inkább azt mondanám, hogy szenvedélyes vagyok – válaszolja Chris, és megméri egy pohár helyi vöröset. – De én egy nagy neder vagyok. Chris Watson szereti Franciaországot és a franciákat. Pontosabban szereti a vidéki Burgundiát, az ország keleti-középső részén, és különösen Chablist, a fehérboráról híres burgundi kisvárost.
Watsonék azonban Franciaországban vannak, en famille, hogy koccintsanak egy új vállalkozásra: egy gin piacra dobására, Alex Watson, Emma öccse ötlete, aki egészen a közelmúltig az italipar vezetője volt. Renaisnak vagy „újjászületésnek” hívják, ejtsd: „Renée”. És egyedülállóan egy gin esetében annyira francia, mint angol, ahogy a Watsonok érzik magukat.
Elolvasom a teljes cikket
Sziasztok! Emma öccsével, Alex-szel szerepel a Financial Times HTSI magazin címlapján, méghozzá egy új fotóval (ebben a szettben látható azon a képen is Emma, amit szülinapja alkalmából Alex megosztott), illetve egy interjú is készült velük, bár ezt még nem kaptuk meg. Ebben a családi vállalkozásukról mesélnek többek között, és bízom benne, hogy hamarosan megjelennek a magazin scanjei, és az ahhoz készült fotók és az interjú.
Sziasztok! Emma a mai napon megjelent Miamiban az IBA’s ‘Men of quality respect women of equality’ eseményén, melyre édesapja is elkísérte. És itt bebizonyosodott, hogy vállig érő haja még megmaradt, ugyanis a legutóbbi Prada Paradoxe eseményen pixi hajjal jelent meg, amiről sokan azt hitték, hogy a sajátja, ám az csak egy paróka volt, ahogy tippeltem. A mai eseményein ismét férfiasabban jelent meg, ami a szettjét illeti, én a nyakkendőt azért elhagytam volna. Sok képet nem kaptunk, és amit igen, az sem hivatalos.
Sziasztok! El sem hiszem, de Emmáról kijött az év újabb fotósorozata, méghozzá a Wonderland magazinhoz, melynek most jelent meg az ősz/tél száma. Ehhez nem egy, hanem rögtön 4 db címlap is készült, melyek egytől egyig szuperek lettek szerintem. Em utoljára 2014-ben szerepelt a magazin címlapján, azóta nem kérték fel. A fotósorozatot Bartek Szmigulski készítette, és a nagyja fekete-fehér lett.
